|
|
|
2008-01-05 17:44:29, szombat
|
| |
| |
Sztálin, az ügynök?
2008-01-04 22:14:33 - posztinfo.hu - Gyóni Gábor
A 19. század végén az Orosz Birodalom perifériáján, a grúziai Goriban egy iszákos suszter fiaként született Joszif Visszarionovics Dzsugasvili (Sztálin) a történelemben párját ritkító életpályát futott be: a világ leghatalmasabb országának teljhatalmú diktátora lett, 1945-ben, presztízse csúcsán a fél világ győztesként és felszabadítóként, (vagy éppen jóságos Joe bácsiként...) ünnepelte. Aligha túlzás azt állítani, tízmilliók már-már vallásos tisztelettel imádták, szobrai, köztereken elhelyezett ikonszerű képei rítusok színtereivé váltak.
A sztálini rendszer sikerei alapozták meg ezt az imádatot. Oroszország első világháborús gigászi összeomlása után Sztálin lényegében restaurálta a cári birodalom határait (Finnország és Varsó kivételével); a Szovjetunió atomfegyverrel rendelkező szuperhatalom lett, Moszkva közvetlen befolyása az Oderától a Csendes-óceánig terjedt; a diktátor modernizálta a világ legnagyobb országát, felszámolták a tradicionális agrártársadalmat, társadalmi mobilizáció indult meg. Ma már tudjuk, hogy a sikerek mögött milyen embertelenség húzódott meg: a sztálini rendszer militarista, rabtartó társadalom volt (kérdés, hogy Kelet-Európában, az évszázadokig de jure is elnyomott rab mentalitású agrárnépességre alapozva lehet(ett)-e (volna) más társadalmat is építeni). A sztálini Szovjetunió példátlanul sikeres birodalom volt, de abban a birodalomban az egyes ember élete nem jelentett semmit, az ember az eszme szolgálója volt (kellett lennie), az ember eszköz volt, az állam (de nem akármilyen állam, hanem a földi paradicsom) felépítéséhez.
A sztálini rendszer erősen vertikális felépítésű volt, parancsuralmi rendszer, éppen ezért lehet militánsnak nevezni: a vertikál tetejéről érkező utasításokat kötelező volt végrehajtani alsóbb szinteken, ,,felesleges kérdések" nélkül, még akkor is, ha ezek az utasítások minden realitást nélkülöztek (pl. az Ukrajnából begyűjtendő gabona vagy az Üzbegisztánból begyűjtendő gyapot mennyiségét illetően). A vertikál tetején egyetlen ember, Sztálin állt (ami nem azt jelenti, hogy ő adott ki minden utasítást).
Maga Sztálin személye a mai napig viták tárgyát képezi: a fent vázolt vertikális rendszerben sokszor maga Sztálin volt az, aki humánus módon lépett fel (legalábbis a látszat kedvéért, gondoljunk a Golovokruzsenyije ot uszpehov c. cikkére a kollektivizáció visszaélései ellen). Sztálin áldozatai között sok régi bolsevik volt, sokan úgy érezhették, hogy - a hagyományos orosz mentalitásnak megfelelően - Sztálin a ,,jó cár", aki megbünteti a gonoszakat, megjutalmazza a jókat, és igazságot oszt.
A moszkvai orosz ,,államfelfogásban" ugyanis az állam nemcsak a Nyugaton megszokott pragmatikus funkciókat látja el, hanem - Rettegett Iván óta - az állam fenntartja magának a jogot, hogy őrködjön az emberek lelke fölött, az állam igazságot oszt, megbünteti a rosszakat, megjutalmazza a jókat, és nemcsak a jogszabályok keretein belül, hanem azon túl is. Ebben a rendszerben, egy tradicionális társadalomban nem válik el a magánszféra és közszféra, ami könnyebbé teszi az állam számára a ,,lelkek ellenőrzését". Ezzel együtt is, az államnak, különösen a tradicionális társadalom bomlásával, szüksége lett profi titkosrendőrségre, ahhoz, hogy ellássa ezt az ,,ellenőrző" funkciót. Oroszországban már a cári időkben az egyik leghírhedtebb, és nem túlzás, legördögibb titkosszolgálat alakult ki.
Az utóbbi időben nagyszerű munkák jelentek meg a cári orosz titkosrendőrség történetéről, tevékenységéről (különösen javallott Zinaida Peregudova részletes monográfiája az orosz titkosrendőrség 1880-1917 közötti történetéről).
A cári titkosszolgálat meglehetősen ördögi módszereket alkalmazott, szinte macska-egér játékot játszott ellenfeleivel. Három ismert példát említenénk itt illusztrációképpen. Közismert Georgij Gapon pópa esete, aki az 1905-ös pétervári forradalmi mozgalmat vezette - miközben a titkosrendőrség ügynöke volt. Említhetjük Szergej Vasziljevics Zubatovot is, aki még Borisz Akunyint, a zseniális orosz (krimi)írót is megihlette. Zubatov forradalmárként kezdte, majd letartóztatása után beépült a titkosrendőrség soraiba, végül a moszkvai titkosrendőrség főnöke lett. Zubatov idején vált általánossá, hogy ügynökök beépültek a forradalmi szervezetek soraiba, így végül maga Zubatov nyert befolyást a forradalmi szervezetek tevékenysége fölött. Voltak olyan ,,forradalmi akciók", amelyek iniciátora maga a titkosrendőrség volt (pl. 1903-ban az odesszai zsidó munkások zavargásokba torkolló megmozdulását egy Sajevics nevű provokátor vezette). Egyes kollégái már azzal gyanúsították Zubatovot, hogy valójában a forradalmároknak dolgozik... Végül említhetjük Roman Malinovszkij példáját, aki az egyik legismertebb és legünnepeltebb bolsevik volt 1917 előtt, Lenin bizalmasa. Nyert - az Ohranka segítségével - az 1912-es őszi moszkvai választásokon, s a IV. Duma vezető bolsevik tagja lett a szociáldemokrata frakcióban, aki különösen merész beszédeivel tűnt ki (az 1912-es prágai konferencián résztvett 13 bolsevik küldöttből hárman bizonyíthatóan ügynökök voltak: itt döntöttek arról, hogy Malinovszkijt a közelgő Duma választásokra jelölik). Nos, természetesen Malinovszkij is ügynök volt, de ő 1917-ben lelepleződött, 1918-ban kivégezték.
1917-ben a liberálisok hatalomra kerülése után Kerenszkij igazságügyi miniszter egyik első utasítása az volt, hogy minden titkosrendőrségi iratot helyezzenek át az Akadémia épületébe. Úgy látszik, amikor rendszerváltás zajlik valahol, különös módon megsemmisülnek a titkosszolgálati iratok, mint ez történt 1989-ben a keletnémet Stasi vagy a magyar III/III irataival. Nos, a cári titkosrendőrséggel is így történt, a Mityinszki parton található épületben lévő iratok elégtek. A ,,spontán" iratmegsemmisítésben nagy számban vettek részt volt ügynökök is. A Hármas Ügyosztály, azaz a ,,belső elhárítás" iratai azonban megmaradtak. A februári fordulat után az Ideiglenes Kormány Rendkívüli Bizottságot állított fel a cári rendszer visszás ügyeinek kivizsgálására (mint pl. a Raszputyin-ügy), 1917 tavaszán az orosz lapok egymás után publikálták az ügynöknévsorokat, így a bolsevikok ügynökeit is. Ekkor bukott le többek között Malinovszkij, vagy éppen Zsitomirszkij doktor, Lenin bizalmasa, aki szintén ügynök volt. Összesen 12 bolsevik ügynök lepleződött le, de közülük az egyiket, bizonyos ,,Vaszilij" fedőnevűt nem sikerült azonosítani. ,,Vaszilij" ügynököt néhányan Sztálinnal azonosítják. Bár 1938-ban a Buharin per idején egy Zubarjov nevű vádlott beismerte, hogy ő volt ,,Vaszilij" ügynök, de kérdés az, hogy mennyire lehet a sztálini koncepciós perek vallomásait komolyan venni?
Sziridovics generális híres mondása szerint ,,minden tíz forradalmárból kilenc együttműködött az Ohrankával": 1907-1908-ban Szentpéterváron például a pártszervezet vezetőségének öt tagjából négyen a titkosrendőrségnek dolgoztak, és csak egy igazi ,,forradalmár" akadt köztük. Talán éppen ezért a bolsevik hatalomátvétel után lényegében szőnyeg alá söpörték az ügynökkérdést Szovjet-Oroszországban (akárcsak 1990 után Magyarországon), legalábbis a nyilvánosság előtt: Zinaida Peregudova szerint egészen 1941-ig, tehát még 24 évvel a fordulat után is (!) titokban folyt a volt cári titkosszolgálat ügynökeinek azonosítása.
Sztálin esetleges titkosszolgálati múltjára vonatkozóan a 20. század '30-as éveiben jelentek meg az első nyilvános információk, a századelőn Kaukázusban tevékenykedő régi párttagok beszámolói alapján. 1935-ben Párizsban kiadott emlékirataiban a grúz szociáldemokrata, Noj Zsordania vádolta meg Sztálint, hogy együttműködött a cári titkosrendőrséggel. 1936-ban egy bakui perben a régi bolsevik (Lenin harcostársa) Varja Kaszparova állította azt, hogy Sztálin ügynök volt, aki annakidején feladta a rendőrségnek elvtársait. Sztálin ügynöki múltjára vonatkozóan 1956-ben jelentek meg nagy vitát kiváltó publikációk a nyugati sajtóban. A szovjet sajtóban az első információk ezzel kapcsolatban a '80-as években láttak napvilágot. Ma az orosz történészek többsége szkeptikusan viszonyul ahhoz, hogy Sztálin ifjúkorában ügynök volt, egy részük azonban ezt elfogadott ténynek tekinti. A témával foglalkozó amerikai kutatók, Don-Levin, George Kennan és Smith, a Hoover Intézet levéltárosa (az Ohranka dossziéinak egy része ma a Hoover Intézetben van) úgy vélték, hgy Sztálin ügynök volt.
A problémát nehezíti, hogy Sztálin ifjúkorából, aktív tevékenysége ellenére, elég kevés adat maradt fönn, s ami fönnmaradt, az is erősen torzított.
Sztálin, akkor még Koba néven 1898-ban lépett be a tifliszi szociáldemokraták soraiba (1899-ben kicsapják a papi szeminárumból, de állást kap a tifliszi obszervatóriumban). Egyes szerzők szerint a későbbi Sztálin már ekkor a titkosrendőrségnek dolgozott, ,,Csopur" vagy ,,Csopka" ügynöki néven, ami himlőhelyet jelent grúzul (Sztálin arca valóban himlőhelyes volt). F. D. Volkov orosz történész állítása szerint olyan dokumentumokat talált Tbilisziben, a cári titkosrendőrség archívumában, amelyek arról tanúskodnak, hogy Kobát már 1898-ban beszervezték. Bár Volkov pontosan hivatkozik a levéltári forrásra, nem idézi a dokumentumot. Koba 1901 őszétől 1902 tavaszáig az adzsáriai Batumiban tartózkodott. Amikor 1902 elején elutazott Bakuba, az Ohranka tömeges letartóztatásokat hajtott végre a Batumi-i pártszervezetben. 1902 márciusában Batumiban Koba rohamra vezényelte a munkásokat a letartóztatott proletárok kiszabadítására. Az akció a beszámolók alapján provokációra emlékeztetett, a hatóságok megígérték, hogy szabadon engedik a bebörtönzetteket, s Koba ezután vezényelte rohamra a munkásokat. Akárhogy is történt, 1902 áprilisában letartóztatták Kobát is, aki egészen őszig börtönben ült, majd Kelet-Szibériába száműzték.
1903-ban Koba megszökött a szibériai fogságból, méghozzá nem is akárhogyan, állítása szerint egy olyan igazolványt hamisított magának, amelyet a titkosrendőrök használnak, majd ezzel visszatért Batumiba. Ez a körülmény már valóban figyelemreméltó: honnan tudta Koba, hogy néz ki egy titkosrendőri igazolvány? Hogyan tudott a szibériai büntetőtelepen egy ilyen dokumentumot hamisítani? Ez a körülmény láthatólag Mihail Bulgakov gyanúját is felkeltette, akinek még a harmincas években adtak megrendelést egy Sztálin adzsáriai tevékenységéréről szóló munka elkészítéséhez.
1904 január elején Koba visszaérkezett Tifliszbe, itt ismerkedett meg Lev Kamenyevvel, akit találkozásuk után egy nappal le is tartóztattak. A dokumentumok szerint egyébként a tifliszi titkosrendőrség tudott Koba szökéséről. Koba hírneve 1905-ben jutott el először Leninék fülébe. Koba és Lenin első személyes talákozása a párt első oroszországi konferenciáján, a finnországi Tammerforsban (Finnország 1917-ig az Orosz Birodalom autonóm része volt) történt decemberben. Eredetileg nem Kobát jelölték a kaukázusi bolsevikok küldöttnek, hanem Pjotr Montint, akit viszont egy nappal az utazás előtt ismeretlenek meggyilkoltak. Koba első alkalommal ekkor használt ,,Ivanovics" álnéven Tammerforsba utazott. A kongresszus után Lenin meghívta Kobát, hogy utazzon vele Szentpétervárra. Szentpéterváron Lenint és körét aktívan megfigyelték, egy ,,Ivanov" fedőnevű, láthatólag a párt legbelsőbb köreihez tartozó ügynök számolt be Lenin pétervári tartózkodásának részleteiről.
1906-ben Koba eluzatott Svédországba, Stockholmba a szociáldemokrata pártkongresszusra, ,,Ivan Ivanovics Visszarionov" álnéven, de magán a kongresszuson már a Tammerforsból ismert ,,Ivanovics" nevet használta. A stockholmi kongresszus megfigyelése már a külföldi felderítés hatásköre alá tartozott. Ennek vezetője az ,,egyetemi tanár" fedőállásban dolgozó A. M. Harting volt. Ismert, hogy a stockholmi kongresszusról két ügynök jelentett, az egyik közülük biztosan Zsitomirszkij doktor volt, Lenin barátja. A másik ügynök a Sztálin ügynöki múltját vallók szerint Koba-Ivanovics volt. Ezek az ügynökjelentések fennmaradtak és a Stanford Egyetem Hoover Intézetében kutathatók. A jelek szerint (legalábbis R. Brakman szerint) a másik ügynök azon négy személy közül került ki, akik Lenin személyes kérése alapján vett részt a konferencián, ezek: Koba-Ivanovics, Kraszin, Bogdanov, Makszim Litvinov.
Koba ezt követően a londoni kongresszuson is megjelent, 1907 februárjában, majd Bakuba helyezte át tevékenységét. Koba és társa, Kamo nevéhez fűződik a nagy tifliszi bankrablás 1907-ben (ami akkor Európában is vezető hír volt). Kobát nem sikerült elkapni, Kamot viszont lefülelte a német rendőrség. Jellemző, hogy miután Németország kiadta Kamót az oroszoknak, európai emberi jogi szervezetek azt követelték az orosz kormányzattól, hogy függessze fel a Kamo elleni büntetőeljárást...
A bakui szocialista szervezet hemzsegett a spicliktől. Ismertek a ,,Drága", ,,Októberi", az ,,Ügyes", ,,Adamovics", ,,Lakatos", ,,Fikusz" fedőnevű ügynökök (ők persze nem tudtak egymásról, hiszen akkor a konspiráció értelmét vesztette volna). A bakui titkosszolgálati iratok áttanulmányozása után nem lehet egyik ismert ügynököt sem Kobához kapcsolni. A folyamatos letartóztatások, s az a tudat, hogy nem lehetett tudni, ki ügynök és ki nem, olyan demoralizáló hatást tettek, ami ellehetetlenítette a munkát. Az is előfordult, éppen a bakui szervezetben, hogy a letartóztatások hatására vizsgálóbizottság alakult a párszerven belül, amelynek feladata az lett volna, hogy leleplezze a szervezetben lévő ügynököket. Az ügynökleleplező vizsgálóbizottság elnökének viszont - ma már ezt tudjuk - egy olyan elvtársat választottak meg, aki valójában ügynök volt... Az viszont biztos, hogy Kobát elvtársai ügynöknek vélték, eljárást kezdeményeztek volna ellene, de éppen akkor csapott le rájuk a rendőrség, és mindenkit, így Kobát is letartóztatták 1910 tavaszán. Ezután hosszú északi száműzetés következett Vologdában, itt értesül arról, hogy 1912 januárjában Lenin javaslatára beválasztották a KB-ba. Koba 1912-ben Szentpéterváron, ekkor már Vaszilij álnévvel ismét bekapcsolódott a forradalmi tevékenységbe, a tavasszal először megjelenő Pravdába írt vezércikket (mondani sem kell, hogy a Pravda szerkesztője, Csernomazov is Ohranka-ügynök volt). Ekkor megismerkedik Malinovszkijjal, akivel jó barátságot is köt (ezt persze később igyekszenek elfelejteni). Vaszilij 1912 decemberében részt vett a krakkói konferencián, majd 1913 elején az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosába, Bécsbe utazott, ahol hat hétig élt (Bécsben ismerkedett meg Buharinnal). Koba Bécstől kezdve tevékenykedett Sztálin álnéven. A történelem különös fintora, hogy ebben az időben, 1913 májusáig Adolf Hitler is Bécsben élt. 1913 januárjában tehát Sztálin és Hitler egy városban tartózkodtak.
Alekszandr Orlov, volt NKVD főtiszt szerint, aki 1938-ban Spanyolországból emigrált az Egyesült Államokba, azt állította 1956-ban a Life magazinban megjelent cikkében, hogy Sztálin ügynök volt. Orlov szerint 1936-ban véletlenül bukkant elő az az akta, amely terhelő adatokat tartalmazott Sztálin múltjára vonatkozóan. Ezek az adatok eljutottak Tuhacsevszkijhez és a szovjet vezérkarhoz. Orlov szerint Sztálin tisztogatását a hadsereg vezérkara ellen éppen ez a kompromat indokolta. Orlov szerint Sztálin tudott arról, hogy Malinovszkij ügynök volt, és megpróbálta őt ,,bemószerolni". Az viszont biztos - ez kiderül Malinovszkij vallomásaiból - hogy ő tudott arról, hogy rajta kívül valaki más is az Ohrankának dolgozik, de hogy ki még a kakukktojás, azt nem sikerült kiderítenie.
Sztálin 1913 februárjában visszatért Moszkvába, itt Malinovszkij ,,köpése" alapján letartóztatják. Nyugat-Szibériába, Narimba száműzik, és innen csak az 1917-es fordulat után szabadul.
Éppen az 1913-as letartóztatáshoz fűződik a legismertebb ,,bizonyíték" Sztálin ügynöki múltjára vonatkouóan az ún. ,,Jeremin-levél". A Jeremin levelet 1956-ban publikálta először a ,,Life" magazinban Don-Levin amerikai szovjetológus, aki egyébként az első Sztálin biográfiát is írta 1931-ben. Jeremin a kijevi titkosrendőrség vezetője volt 1908-ig, majd 1908-1910 között Tifliszben dolgozott, 1910 után Finnországban (1917 után Chilébe emigrált). A Jeremin aláírásával ellátott levél Szentpéterváron kelt, amiben azt tudatja a jenyiszeji titkosrendőrséggel, hogy Dzsugasvili értékes titkosügynök. Levin azt mondta, hogy a levelet 1947-ben kapta három orosz emigránstól, akik egy Kínában élő volt Ohranka-levéltárostól kapták azt. Levin jó lelkiismerettel adta ki a levelet, neki objektív okok miatt nem volt lehetősége arra, hogy a hitelesnek látszó levél valódiságát ellenőrizze. A levél publikálása már 1956-ban élénk sajtóvitát eredményezett. Jelentkeztek például az akkor még élő orosz emigránsok, akik régebben kapcsolatban álltak a Ohrankával. Ők is azt nyilatkozták, de a későbbi kutatók véleménye is megegyezik abban, hogy a ,,Jeremin levél" ebben a formájában - hamisítvány. A dokumentum iktatószáma helytelen, rossz közigazgatási elnevezések állnak benne, a pecsét helytelen, az írásszakértő megállapítása szerint Jeremin aláírása nem eredeti.
Emlékezetes, hogy Magyarországon is előkerültek különböző ,,beszervezési kartonok" egyes politikusokról és közéleti személyiségekről. Egy kicsit alaposabb ránézés után e kartonokról kiderült, hogy hamisítványok, pontosan úgy, mint a Jeremin-levél esetében: nyilvánvalóan téves nevek és információk szerepelnek benne stb. Az ilyen hamis kartonok napvilágra kerülése kétféle motivációval magyarázható: a) vagy figyemeztetni akarják a célszemélyt, hogy ,,képben van" b) vagy - s most ez a fontosabb számunkra - maga a volt, de zsarolható ügynök állít ki magáról egy NYILVÁNVALÓAN hamis iratot, azzal a céllal, hogy elejét vegye a későbbi támadásoknak.
Ahogy George Kennan neves amerikai diplomata - akit élénken foglalkoztatott Sztálin esetleges ügynöki múltja - fogalmazott a Jeremin-levél kapcsán: ,,olyan nyilvánvaló hamisítások vannak benne, hogy az komolytalanná teszi a levelet, de olyan elemek vannak benne, hogy nem lehet nem komolynak tekinteni."
Aki a levelet írta, az ugyanis nyilvánvalóan ismerte a cári orosz titkosszolgálat dokumentumait, terminológiáját, és ismert volt számára Jeremin személye, beosztása, ki tudott állítani egy hitelesnek tűnő dokumentumot a megfelelő papírra stb.
A Jeremin levelet M. V. Veszelago is hamisnak minősítette. Veszelago 1917 előtt Beleckij moszkvai rendőrfőnök munkatársa volt, 1917 után emigrált, majd 1956-ban, a Jeremin-levél nyilvánosságra kerülése idején felbukkant. Veszelagoval egy magnóbeszélgetést rögzítettek a Hoover Intézet munkatársai, amelyben azt állította, hogy Dzsugasvili-Sztálin ügynök volt. 1913-ban Litvinov lenyomozása során került képbe Koba, akiről Beleckij azt állította Veszelagónak, hogy ,,a mi ügynökünk."
Nem lehetetlen egyébként, hogy a Jeremin-levélnek van (volt) egy eredeti változata is. 1961-ben Georgij Arutjunov moszkvai levéltáros állítása szerint megtalált még egy hasonló tartalmú levelet.
Ezzel együtt is, Sztálin esetleges ügynöki múltját illetően nincs egyértelmű, minden kétséget kizáró bizonyíték. Közvetett adatok sokaságával számolhatunk, amelyek egymástól független forrásból erednek. Sajnos, a Sztálin ügynöki múltjával foglalkozó munkák egy része értékes megállapításaik ellenére nélkülöznek mindenféle forráskritikát. Azok a kutatók pedig, akik tagadó álláspontra helyezkednek, nem tudnak minden érvre meggyőző ellenérvvel válaszolni.
Tudtommal még nem született olyan munka a témában, amely a meglevő primer forrásokra támaszkodva, azok egészét felölelve vizsgálná a kérdést. Magam nem vállalkoznék egyértelmű állásfoglalásra az elsődleges forrásokat nem ismerve.
A fél világ egykorvolt urának ifjúkora igy továbbra is homályba vész.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: titkosszolgálati, spanyolországból, tuhacsevszkijhez, titkosrendőrségi, szociáldemokrata, letartóztatáshoz, ügynöknévsorokat, pártszervezetben, ügynökjelentések, felszabadítóként, államfelfogásban, bebörtönzetteket, agrártársadalmat, személyiségekről, áttanulmányozása, forradalmároknak, szentpéterváron, szentpétervárra, tartózkodásának, figyelemreméltó, foglalkoztatott, büntetőeljárást, lelkiismerettel, titkosszolgálat, letartóztatások, kollektivizáció, kiszabadítására, titkosrendőrség, ügynökleleplező, tevékenységéről, forradalmárként, visszarionovics, malinovszkijjal, terminológiáját, agrárnépességre, megállapításaik, grúziai Goriban, iszákos suszter, történelemben párját, világ leghatalmasabb, sztálini rendszer, cári birodalom, diktátor modernizálta, világ legnagyobb, tradicionális agrártársadalmat, sikerek mögött, sztálini Szovjetunió, egyes ember, eszme szolgálója, ember eszköz, földi paradicsom, vertikál tetejéről, Gyóni Gábor, Orosz Birodalom, Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, Maga Sztálin, Rettegett Iván, Zinaida Peregudova, Közismert Georgij Gapon, Említhetjük Szergej Vasziljevics Zubatovot, Borisz Akunyint, Roman Malinovszkij, Hármas Ügyosztály, Ideiglenes Kormány Rendkívüli Bizottságot, Varja Kaszparova, George Kennan, Hoover Intézet, Hoover Intézetben, Mihail Bulgakov, Pjotr Montint, Szentpéterváron Lenint, Ivan Ivanovics Visszarionov”, Stanford Egyetem Hoover Intézetében, Makszim Litvinov, Osztrák-Magyar Monarchia, Koba Bécstől, Adolf Hitler, Alekszandr Orlov, Egyesült Államokba, Ahogy George Kennan, Georgij Arutjunov,
|
|
|
|
|
|
| grúziai Goriban, iszákos suszter, történelemben párját, világ leghatalmasabb, sztálini rendszer, cári birodalom, diktátor modernizálta, világ legnagyobb, tradicionális agrártársadalmat, sikerek mögött, sztálini Szovjetunió, egyes ember, eszme szolgálója, ember eszköz, földi paradicsom, vertikál tetejéről, utasítások minden, vertikál tetején, fent vázolt, látszat kedvéért, kollektivizáció visszaélései, hagyományos orosz, moszkvai orosz, állam nemcsak, állam fenntartja, emberek lelke, állam igazságot, jogszabályok keretein, tradicionális társadalomban, állam számára, tradicionális társadalom, cári időkben, egyik leghírhedtebb, utóbbi időben, cári orosz, orosz titkosrendőrség, cári titkosszolgálat, 1905-ös pétervári, titkosrendőrség ügynöke, zseniális orosz, titkosrendőrség soraiba, moszkvai titkosrendőrség, forradalmi szervezetek, titkosrendőrség volt, odesszai zsidó, forradalmároknak dolgozik, egyik legismertebb, 1912-es őszi, szociáldemokrata frakcióban, 1912-es prágai, közelgő Duma, liberálisok hatalomra, titkosszolgálati iratok, keletnémet Stasi, februári fordulat, cári rendszer, orosz lapok, bolsevikok ügynökeit, sztálini koncepciós, pártszervezet vezetőségének, igazi „, bolsevik hatalomátvétel, nyilvánosság előtt, fordulat után, volt cári, első nyilvános, századelőn Kaukázusban, grúz szociáldemokrata, bakui perben, régi bolsevik, rendőrségnek elvtársait, nyugati sajtóban, szovjet sajtóban, első információk, orosz történészek, részük azonban, témával foglalkozó, problémát nehezíti, tifliszi szociáldemokraták, papi szeminárumból, tifliszi obszervatóriumban, későbbi Sztálin, cári titkosrendőrség, levéltári forrásra, adzsáriai Batumiban, letartóztatott proletárok, beszámolók alapján, hatóságok megígérték, szibériai fogságból, olyan igazolványt, titkosrendőrök használnak, titkosrendőri igazolvány, szibériai büntetőtelepen, ilyen dokumentumot, körülmény láthatólag, harmincas években, dokumentumok szerint, tifliszi titkosrendőrség, párt első, finnországi Tammerforsban, kaukázusi bolsevikok, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3451
- e Hét: 17681
- e Hónap: 28792
- e Év: 182288
|
|
|
Offline
